Már két napja esti sétáknál, láttunk egy kölyök kiscicát ami sántikál. Krisztivel elhatároztuk, hogy őt is megpróbáljuk megmenteni, mint a kis verebet. Hát reggel neki is vágtunk a lakótelepnek hogy megkeressük a kis csöppséget, mivel a házunknál (ahol látni szoktuk) nem volt. Hát bejártuk a lakótelepet és találtunk is egy macskát, de nem a körözött személyt. Ő egy fekete kandúr volt, aki azért barátságosabb volt és még meg is fogtam. Kapott egy kis kaját mert ő is a lakótelepet lakja és nincs gazdija. Etetni etetik és szeretgetik, de kimondott családja nincs. Hát visszajöttünk a házunkhoz hogy leülünk egy kicsit pihenni. Természetesen itt volt végig a házunknál a cicus csak jól elbújt. Sajnos megfogni nem tudtuk, mert mindig elrohant. Ami kicsit meglepő mivel három lábon nem gondoltuk volna, hogy ilyen gyors lehet. Egyszer majdnem a hálóban landolt, de elhibáztam sajnos. Raktunk ki neki kaját is csalinak, de nem akkor ette meg mikor ott voltunk. De legalább már evett. És utoljára egy autóba felmászott és onnan figyelte, hogy mikor hagyjuk már békén és megyünk el. És szerencséjére meg is untuk és hazamentünk. Én lehoztam a Ronit egy sétára. És majd később újra próbálkozunk. Reméljük meg lesz, mert ha el van törve a lába akkor segítség kell neki sürgősen!!
"Tudtam, hogy aki kutyát tart, az kutyás lesz. Elkutyásodik. Kutyásokkal ismerkedik, kutyákról beszél, sőt kutyákkal beszél, kutyával fekszik és kutyával kel, kutyával álmodik: elkutyul"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése