Visszaemlékezés :)

Ma egy kicsit ráérősen visszagondoltam Roni első napjaira. :) És gondoltam részletesebben is megosztom veletek, mivel az első bejegyzésem elég gyatrára sikerült... 

 "Egy szokásos napon kezdődött, mikor nekiálltunk kutyát keresni Alex halála után. Először a HEROSZ menhelyen keresgéltünk és találtunk is egy keverék szuka kutyát, de nem nyerte el a család tetszését, így nem ő lett. Szabina, a barátnőm viszont mondta hogy az ASKA menhelyen van benn egy beagle. Hát egy vasárnapi vásárlás után útba esett a menhely és benéztünk. Nagyon kedvesek voltak velünk és ki is adták nekünk Ronit, aki akkor még Sajt néven futott. Mikor kimentünk vele a Vásártérre egyből kipróbáltam, hogy mennyire játékos. Akkor még nem nagyon volt, jobban érdekelték a szagok. De egyszer elfutott a botért és mint valami bolond körbe futott vele. Hát szerelem volt első látásra. Mondtam is anyának, hogy ő kell. Ez a nap 2010. október 17-e volt. Még az nap visszamentünk érte egy órán belül. Ez alatt megkapta az oltását és a chipet is. Mikor visszaértünk úgy örült nekünk, mintha már ezer éve ismert volna minket. Hihetetlen, hogy megérzik, ha valaki örökbe fogja fogadni. Elintéztük a papírokat és beültünk a kocsiba, majd hazamentünk. Ott természetesen egy nagy és alapos fürdés várt rá mielőtt elkezdhette volna a szoba cirkáló életét. Első éjszakáját a bejárati ajtóban töltötte, nem mert bejönni a szobába. Aztán szép lassan egyre beljebb jött. Először a sarokba a helyére, majd az ágyba és ez a szokása már megmaradt. Most már csak az ágyon alszik és horkol mint egy igazi férfi. Aztán az elő éjszaka után mentünk is vissza az orvoshoz, mert megfázott. Trüszögött és köhögött. Azt mondták majd elmúlik, de ha lázas lesz vigyük vissza. Hál istennek ebből kigyógyult. Majd jött az ivartalanítás, hosszas küszködés után a szófogadással. Egyszerűen nem lehetett elengedni. Elengedtük és egyből elrohant. Első szökését soha nem fogom elfelejteni, mikor a balatoni útra felrohant a kutyafuttatóból és az autók között rohangált nagy boldogsággal. Után hetekig nem engedtem el. Majd mikor az első hó leesett elengedtem ismét, akkor is megpróbált lelépni, de akkor nem sikerült neki. De az összes szökését nem fogom most leírni, mert akkor három oldal is lenne. Szóval az ivartalanítás volt a karácsonyi ajándéka. Ez 2010. december 13-án következett be. Nagyon szenvedett a gallérral azóta se tud vele közlekedni. Aztán úgy nézett ki, hogy ez bejött és azóta nem is nagyon szökött. De csak egy hétig. Aztán 2011-ben elkezdtünk agilityzni Szabinával. Február 6-án volta az első és nagyon élveztük. Bár az elején póráz rajta volt mindig, mert féltem hogy elszökik. Persze ott is sokszor elszökött, de mindig visszajött. Csak egy olyan szökése volt mikor mi mentünk utána és kerestük. Mára már, tudom kezelni a kitöréseit és meg van a kellő fegyelem játékosan. ;) Aztán meg volt az első versenyünk. Ez már nem a múlt, de ezt még mindig nem győzöm emlegetni. :D Annyira büszke vagyok rá.. ;)"
Képek:

Menhelyen ;)

Fürdés után itthon :)

Edzésen :D

Ivartalanítás után :/

Videók:

Első edzések :)

Edzés mostanában ;)

És az első verseny :D