Ma reggel kimentünk a rétre hajnalban. Fél hétkor találkoztam Krisztivel és Felíciával és neki vágtunk a rétnek. Roni a szokásos ásással kezdte. Még meg is jegyeztem, hogy milyen furcsa hogy régen mindig csak elrohant. És hát kellett ezt mondanom. Ránéztem Ronira és láttam, hogy hihetetlen nagy sebességgel halad a sínek fele egy szag után. Hát belül kicsit örültem, hogy nem veszett ki belőle teljesen a régi vadász. :) És még bünti se járt érte, mert vissza is jött. De sajnos a további séta pórázon zajlott, mert a szagot nagyon fogott és nem nagyon fogadott szót. De azért szerintem élvezte.
Ma este viszont eszméletlen ügyes volt. Út mellett is póráz nélkül mentünk. Nagyon kis szófogadó tündér beagle. Az edzést pedig lefújták az eső miatt, úgyhogy az is ennyi volt..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése