Tegnap egy találkozót szerveztem egy agilitys társammal és két beaglejével: Biggievel és Mayával. Szerintem már sokan hallottatok rólunk, hiszem nagyon jó agilitysek. Na szóval a lényeg, hogy kimentünk a nálunk lévő rétre. A kutyákat elengedtük és így, kábé olyan volt mintha csak mi ketten sétáltunk volna kutyák nélkül. Ugyanis az ő két kutyája ásott a rét elején az enyém meg a rét másik végén csavargott. :) De a lényeg, hogy mindig visszajöttek. Majd jön egy telefon a másik agilitys barátnőmtől, hogy nem-e akarunk sétálni. Én mondtam neki hogy jöjjön a rétre mi is itt vagyunk. Rá tíz percre meg is jöttek és már elég nagy volt a "csapat". (Az agilitys kutyák csapata. :D) Majd egy újabb hívás a Roni drága barátnőjének a gazdájától. Mondom őket is kihívom. Szóval a kis találkozó szinte beagle találkozóvá vált. Nagyon nagy játék volt. A nyelvek csak úgy lógtak és a fehér kutyából fekete, a bicolourból tricolour lett. De mint minden sétának a végét Roni megspécizett egy szökéssel. Átment a rét mellett lévő sínen és a kertek alatt megugatta a kecskéket. Majd elindultunk rövid kis sétánkról hazafelé. ( Rövid séta alatt 2 és fél órát kell érteni :D ). Ahogy hazaértünk irány a kád, majd egy kiadós alvás.
"Tudtam, hogy aki kutyát tart, az kutyás lesz. Elkutyásodik. Kutyásokkal ismerkedik, kutyákról beszél, sőt kutyákkal beszél, kutyával fekszik és kutyával kel, kutyával álmodik: elkutyul"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése