Végül is úgy döntöttünk, hogy a Palota városi tavakat választjuk. A séta jól indult Roni most nem húzott vészesen és figyelt a parancsaimra is. Bár a válasz szerintem a jutalom falat eredetében rejlik, ugyanis virsli volt nálam. Az első tó körül a padokon mászkált. Velünk volt Roni legjobbbarátnője, Lisa is. Ő egy kis bicolour beagle.
Körülbelül egy óra alatt megkerültük a tavakat és jöhetett a parkban a nagy játék. Mindig viszünk ilyenkor három labdát. És van egy madzagot, ami Roni egyik kedvenc játéka. Ez sem maradhat otthon. Elkezdték rángatni a madzagot, és futottak egymásután mikor ugyanaz a labda kellett. Tudni illik, hogy nekik mindig ugyan az kell, mint általában a beagleknek. Aztán ahogy kicsit elfáradtak és megnyugodtak csináltam egy képet a Roniról. Aztán gondoltam hogy Lisát is megörökítem. Addig Ronit megfogta Lisa gazdija, Felícia. Majdnem le is fényképeztem Lisát, mikor a kutyám megunta a várást és kibújt a nyakörvéből és egy futó után rohant. Hiába szóltam neki nem akart vissza jönni csak kerülgetett és ugatta futót. A futó is idegesített kellőképpen. Pedig elég ideges voltam anélkül is, de ő meg akarta magyarázni nekem, hogy nem kell elengedni a kutyámat ha nem fogad szót. Harmadszorra úgy nézett ki, hogy megértette, hogy nem engedtem el, hanem elszökött. Addigra Roni talált egy tejes dobozt és azzal játszott, amikor gyorsan el tudtam kapni. Aztán megkötöttem és én már indultam volna haza, de Lisa észre vett egy másik kutyát és történetesen egy beagle volt. A neve Kenny. És hét hónapos. Roni egy kicsit büntibe volt a kis malőre után, de utána jót játszottak hárman. Haza felé már tudtak rendesen menni. A sok séta megtette a hatását. Sajnos nálam is, mert otthon sem voltam már olyan jól, de hazafelé kijött rajtam rendesen a betegség. Most is lázas vagyok és nem vagyok túl jól. De a kutyám szökésétől és a rosszullétemtől eltekintve nagyon élveztük és látszólag a kutyák is. :)
